A LEGFONTOSABB, AZ ÖNÁLLÓSÁG!
Ha a gyermek az alábbiakat már tudja óvodába lépésekor önállóan, a korának megfelelő szinten, akkor sikerélménye lesz, magabiztos lesz, és sokkal hamarabb lesz jó élmény számára az óvoda!
egyedül húzza le és fel a cipőjét, a nadrágját, alsóneműjét,
pohárból iszik, kanállal eszik, tudja harapni, rágni a darabos ételeket
étkezés alatt egyhelyben ül,
tudja mire való a szalvéta, a zsebkendő, használatukat folyamatosan próbálgatja
saját maga mossa a fogát,
egyedül tud szappannal kezet mosni és utána megtörli a kezét a törölközőbe
felül a székre, leszáll a székről,
segítség nélkül, egyedül lépcsőzik
tudja hol a szemét helye, nem a földre teszi
sokszor, sokféle módon találkozott már gyerekekkel
tudja, hogyan kell szépen elkérni és megköszönni valamit (Nyilván nem mindig magától, de gyakorolni kell!),
tudja, hogyan kell várni (pl. a csúszdán, amíg a másik lecsúszik, hogy ne rúgja le vagy a felnőtt segítségére)
tudja és gyakorolja, hogy nem minden játék az övé, nem kaphat meg mindent azonnal
a beszédfejlődés nehéz kérdés, de 3 éves korra valamilyen módon egy egészségesen fejlődő gyereknek tudnia kell kommunikálni
További jó tanácsok:
Minden nap meg kell erősíteni benne, hogy ha szeretne valamit, akkor azt meg kell mondani, kérdezni. Az óvó néni meg fogja hallgatni, ha nem hallja elsőre, mondja addig, amíg meg nem hallja…(sokan vannak a csoportban, nem csak Ő)
El kell neki mondani milyen jó dolog az óvoda, lesz sok játék, és vidámság, de egy pillanatig sem szabad elhallgatni előle, hogy anya és apa nem lesznek ott vele.
Mindig el kell neki mondani a napi rutint, hogy előkészíthesse a kicsi lelkét az elválásra: pl.:reggel felkelünk, reggelizünk, felöltözünk, és megyünk az óvodába, ott anya megölel, puszit ad és te bemész a szobába. Délután fogok érted jönni, addig játszás van a gyerekekkel…
Meséljenek neki az óvodáról szóló meséket, történeteket és soha ne ijesztgessék az óvodával, az óvó nénivel.
A beszoktatásnál az esetek 90%-ban a gyerekek sírnak. Ez nem jelent semmi rosszat, mondhatni természetes, mint ahogy a vigasztalás is.
Ha úgy érzi a szülő neki is sírnia kell, menjen inkább ki, a kicsi ne lássa, mert akkor neki is nehezebb lesz. Ő így is, úgy is, hiányolni fogja kezdetben a szüleit, de ha látja, hogy az őt kísérő felnőtt magabiztos, és ez egy jó hely ahova őt hozták, akkor szépen megszokja, és megszereti.
Nehéz, de a szülőknek, figyelni, hallgatni kell az óvó nénire, ő tudja, hol tartanak az elválás folyamatában és meg is tudja segíteni azt.
Ha bizonytalanok vagy kétségeik vannak, kérdezzenek, szívesen segítünk!
Ne feledjék, ez általában mindenkinek nehéz, nem megy egyik napról a másikra, de aztán könnyebb és egyre könnyebb lesz! 
Csodás óvodás éveket kívánunk!
